Ééééééés itt a friss rész!Örülök h az előbbi sokaknak tetszett és igyekszem ezt is olyan szerethetőre írni remélem tetszik majd!:D!! Ölelés mindenkinek!!:Megi :)
2. fejezet "Ez az ami megváltoztatja az életem"
Amikor fölébredtem azt hittem h még alszom de nem már 10:30!!(!)
-Ne,ne,ne!!!!15 perc múlva a galériában kell lennem utána pedig mehetek egy hosszú,hosszú tárgyalásra Martin-hoz.
Hiper szuper gyorsan magamra kaptam egy tűrhető cuccot utána felcopfoztam a hajamat és egy nagy csattal kontyba fogtam.De amikor kiléptem éreztem h hűvös van és még visszarohantam egy pulcsiért.Még a lakást is majdnem elfelejtettem bezárni de sikeresen végigkapkodva kész lettem néhány perc alatt.Kocsiba pattantam és amikor lehuppantam a vezető ülésre nagyot fújtam.
-Asszem végre indulhatunk!-szoktam így magamnak beszélni. :)
Tíz kilóméter és a kiállításom előtt már hosszú sor várt.Berohantam a hátsó ajtón föl az emeletre és még gyorsan elvégeztem a reggeli "rituálét" még sikeresen mert utána 5 másodperc és beesik a tömeg.
-Jaj de szééééééééééép!!!
-Gyönyörű!
-Mesterművész ez a lány!-hallottam ezeket a mondatokat felváltva.
Sokan odajöttek gratulálni és nem győztem mondogatni h nincs eladó képem és nem csináltam még bemutató filmet a képeimről.
Egy páran még kezet fogtak velem aztán következett egy kis nyugi...............
Egyszer csak Bella "kissé" nyávogós hangját hallottam meg.
-Jujjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj Em,az ott nem Sebastian Vettel???
Hogy kerül ide?????Tettem föl megamnak többször is a kérdést.
Majd amikor láttam h közeledik úgy tettem mintha nagyon méregetném a egyik festményemet.
-Helló,ugye te vagy a művésznő??-köszönt és amikor ránéztem nem tudtam h sírjak vagy nevessek.Azok a kevés pilóták egyike aki kifejezetten nem szeretek.De mégis most valahogy nagyon jól nézett ki.Egyszerű farmer,póló.De mégis.Ez hogy lehet???Nem tudom.Lejátszottam magamban ezt a párbeszédet magammal majd végre megszólaltam.
-Igen én vagyok és nem adok el képet!-próbáltam a rettenthetetlen pózt felvenni de a mondatom után halványan elmosolyodott és én azt hittem hanyatt esem.
-Jenson mesélte h a forma 1-be jössz dolgozni.Csinálhatnál új festést a kocsimra!-mondta vigyorogva
-Hát az még nem biztos de ha veszel festéket és fizeted az összes többi költséget megcsinálom!-próbáltam határozott lenni.
-Oké...............Nincs kedved sütizni egyet??
-Bocs de én a Mclaren-t szeretem!!!-majd otthagytam.
Gyorsan befutottam a szertárba.Em h tehetted ezt??Biztos rosszul esett neki!!Ez a gondolat járta át az agyam.Talán még megbocsáthat?
"A sok véletlen mondat,ami kicsúszott és meghatott,a romokból felkapott pár tegnapot,boldoggá tett és elhagyot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése