Sziasztok!:)
Tudom nagyon rég nem volt új fejezet , de most már itt vagyok.Aki olvassa a történetet hagyjon nyomot maga után.Rem tetszik majd a rész!:)Bocsi a hibákért ha vannak....
Jó olvasást!
Öleléééés Megi
5.Fejezet
"Láttam nevetést szörnyű helyeken,
égi jelenést szétlőtt tereken,
mennyi zokogást, féltve ölelést,
ott voltunk Te meg Én.
Láttam magamat, szívem csatatér.
Égi seregek harcát lelkemért,
hangos zokogást, sírva ölelést,
ott voltunk Te meg Én."
(Caramel )
/Emma szemszöge/
Szerettem volna örökké így maradni ,de nem lehet,egyszer a szemébe kell néznem.Még pár percig álltunk ,aztán nagy megkönnyebbülésemre Ő törte meg a csendet.
-Fázol?-kérdezte ,miközben óvatosan felemeltem a fejem a válláról.
Aprót bólintottam , majd kézen fogott.Az eső zuhogott és a könnyeimtől is alig láttam.Nem tudtam hova megyünk , csak hagytam hogy Sebastian vezessen.Mintha ájult állapotban lettem volna,olyan szinten nem voltam magamnál.Csak arra emlékszem , hogy Sebastian egy pokrócot terít rám.
-Elkísérlek a hotelszobádba.Jót tenne most egy nagy alvás.
-Még meg kell keresnem Jensont és Martint....-hebegtem,de nem tudtam befejezni , mert látszott Seben , hogy nem hatja meg és magamban én is tudtam az lenne a legjobb.
Amint felértünk a szobába valahogy megköszöntem Sebnek mindent és gyorsan elmentem még tusolni.Mikor vissza tértem bedőltem az ágyba és azt hittem , hogy Sebastian már elment ,de éreztem ahogy betakart és még egy puszit is nyomott a homlokomra.Amint kiment rögtön álomba zuhantam és már csak este ébredtem fel.Átaludtam az egész délutánt.Kicsit később kitámolyogtam a pályára.
A húgom részletesen elmesélte a futamot.Sebastian nyert.
Elköszöntünk a csapattól és fölmentünk pakolni ,de helyette inkább beszélgettünk, és elmondtam neki.Mindent.Beki meghallgatott , de túl sok véleményt nem tudott róla mondani.Aztán egy kicsit más felé terelődött a téma és Beka sejtette ,hogy én már tudok róla ,hogy Markkal jár és beavatott a mélyebb részletekbe.
Ez után viszont már repültünk is haza Magyarországra.Egy elég hosszú , 3 hetes szünet következett a Forma 1-ben.Amint hazaértünk elkezdtük szervezni a temetést.Jó pár barátom segített és még Mark is eljött Ausztráliából.Mindenkinek nagyon örültem ,de volt mégis egy hiányérzetem , ami a temetés napjáig nem múlt el.Már kinn voltunk a helyszínen és 30 perc volt hátra a kezdésig, amikor Beka odaszaladt hozzám.
-Nézz arra!-mutatott a bejárat felé.
Amint odapillantottam , megláttam Sebastiant.Mindenfelé forgolódott és láthatólag engem keresett a szemével, majd amikor észrevett,megindult felénk.
-Na én megkeresem Markot.-kacsintott rám Beka, és már el is tűnt.
-Szia!-köszönt Sebastian , majd hosszasan megölelt.
Kezét az enyémhez csúsztatta ,majd várva ,hogy mit szólok hozzá , elindultunk a kápolnába.
A többit valahogy túléltem.Nem kellett sokat gondolkoznom azon , hogy a húgom hívta meg Sebastian ,de a temetés után már ment is el.Jól esett és végre láthattam , hacsak pár óra erejéig is ,mert a soron következő Kínai nagydíjat most kihagytam.Persze az egész hétvégén folyamatosan telefon kapcsolatban voltam Martinnal,de Bahreinbe már úgy érkeztem , hogy kipihentem az elmúlt pár hét fáradalmait.Pénteken jöttem , most egyedül, ugyanis a húgom hamarabb jött Markkal.Miután lepakoltam a hotelben , elindultam a pályára.Mire kiértem már javában folyt a 2. szabadedzés.Egyből a Red Bullhoz vettem az irányt, ahol meg is találtam Bekit Christian társaságában.
-Szia Emaaaaaaaaa!!!:)-mondta a húgom és a nyakamba "ugrott".
Miután sikerült lehámoznom magamról,Christianhoz léptem, aki 2 puszival köszöntött.
-Régen láttalak...-mosolygott
-Ritkán találkozunk , többször is átnézhetnél hozzánk.
-Biztos vagyok benne, hogy ezentúl többször jövök.-mondtam és együtt végignéztük a szabadedzés többi részét.
Már épp készültem menni a McLarenhez , amimkor Sebastianba botlottam.Látszólag örült , hogy lát.
-Szia Emma!Hogy vagy??
-Szia!Köszönöm jól.Bocsi , de most mennem kell.-és indultam volna ha Seb hagyja.
-Nincs kedved velem vacsorázni??
-Úgy tűnik Sebi álomvilágban él.-jegyezte meg Christian , mire mindenki nevetni kezdett.
-Talán majd máskor Seb.-mondtam és gyorsan eltűntem.
A McLarennnél Jensonék már nagyon vártak.Örültem , hogy végre Martin tis látom.
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
(Children Of Distance )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése